1845 nyarán írta az Elveszett alkotmány című szatirikus eposzt, amelyet beküldött a Kisfaludy Társaság vígeposzpályázatára.1846-ban az Életképekben (I. évfolyam 13. sz.) jelent meg tőle egy falusi beszély: Egyszerű beszélyke, Úti tárczámból és egy másik Hermina címmel (II. évf. 9. sz.).
Az 1846. március 28-án megjelent Egyszerű beszélyke volt Arany első nyomtatásban is megjelent írása.
Még ebben az évben a Kisfaludy Társaság hirdetett még egy pályázatot, aminek témája: „Készíttessék költői beszély, versben, melynek hőse valamelyt, a nép ajakin élő történeti személy, például: Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. A forma és a szellem pedig népies legyen. Beküldés határnapja: 1846. november 26. Jutalma 15 db arany.
Ekkor a Toldi már nagy sikert aratott, amivel nem csak a pályázatot, de még a kritikusok tetszését is elnyerte. Ekkor lett ünnepelt költő és jeles író. Petőfi egy levélben köszöntötte Aranyt és ezzel egy életre szóló barátságot kötöttek.Innentől kezdve folyamatosan írt a Pesti Divatlapban és az Életképekben, ahol kisebb költeményeket jelentett meg.
1847-ben megírta a Toldi estéjét és a Murány ostromát. Petőfi június 1. és 10. között meglátogatta Aranyt Nagyszalontán és ezáltal szoros barátság kezdődött közöttük és rendszeres levelezés. Úgy írt ez időben, hogy családjára is tudjon fordítani időt és napi 10 órát dolgozott.
1848-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. A 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt több folyóiratban is jelentett meg kisebb költeményeit és helyzetdalokat is. Nemzetőrként részt vett a szalontai századdal az aradi várostrom körüli katonai szolgálatban, mintegy 8-10 hétig. Eközben családja végig Szalontán maradt, ahol otthont adott Petőfi családjának 1849 január végétől májusig. A szabadságharc leverése után menekülnie kellett, több napig bolyongott, családja anyagi helyzete rosszabb lett.