A szabadságharc után nem tartoztatták le. 1850-től írhatott újra és publikálhatott újra kisebb elbeszéléseket.
1858-ban abban a megtiszteltetésben részesülhetett, hogy az MTA tagjává választották. Székét 1859-ben foglalta el hivatalosan is. Miután Szalay elhunyt, ő lett az MTA titkára, majd 1870-től főtitkár lett. A főtitkári teendők alól megromlott egészsége miatt több ízben is kérte
felmentését. 1877-ben lemondott főtitkári hivataláról, de ezt az
akadémia nem fogadta el, hanem egy évre szabadságra küldték. Miután ez
letelt, megismételte lemondását, amit az akadémia szintén nem fogadott
el, hanem megint egy évre szabadságolták. 1879-ben harmadszor is kérte a
felmentését, és ezt már elfogadták.
A döntéshozóknak közben az is
feltűnt, hogy főtitkári fizetését, melyet egyébként az alapszabályok
életfogytig biztosítottak neki, már az eltelt két évben sem vette fel.
Arany ki is jelentette, hogy végleges visszalépése után sem fogja azt
elfogadni.
Ezért arra kérték, hogy legalább az akadémia palotájában levő
főtitkári lakást használja a továbbiakban, és – hogy senkiben se
merülhessen fel kétely – a nagygyűlés tiszteletbeli főtitkári címmel
ruházta fel, és igazgatótaggá választotta őt.
 |
| Erzsébet királyné |
1857-ben, Ferenc József és Erzsébet királyné magyarországi látogatása alkalmából a kormánypárti Budapesti Hírlap
főszerkesztője – mások mellett – felkérte Arany Jánost egy
üdvözlőbeszéd megírására. Az alkotást akadályozó tartós betegségre
hivatkozva tért ki a felkérés elől. Ekkor keletkezett
A walesi bárdok című szerzeménye is. Ebben az „óangol” balladában Eduárd angol király látogatásra indul újonnan leigázott tartományába, Walesbe. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Edward maga Ferenc József, a walesi bárdok pedig a magyar költők. 1863-ban az általa ugyanebben az évben indított
Koszorú című lapban jelent meg először
A walesi bárdok. A verset a cenzúra miatt nem sajátként, hanem mint egy óangol ballada fordításaként írta alá.
